|
||||||
A NEW YORK-I MAGYAROK MEGEMLÉKEZÉSE A TRIANONI DIKTÁTUM 90-IK ÉVFORDULÓJÁN AZ ENSZ PALOTA ELŐTT, MANHATTANBEN./2010. június 6./ |
||||||
|
||||||
|
||||||
|
||||||
· Megemlékező Beszéd (Körbl József Sándor)
„Liberty must at all hazards be supported. We have a right to it, derived from our Maker. But if we had not, our fathers have earned and bought it for us, at the expense of their ease, their estates, their pleasure, and their blood.” (John Adams, 1765) „A szabadságot bármi áron meg kell védeni. Ez a Teremtőnktől származtatott jogunkban áll. Azonban ha nem adta volna, akkor atyáink a jólétük, vagyonuk, örömük és vérük árán kiérdemelték nekünk.” (1765, John Adams, Az Amerikai Egyesült Államok második elnöke és az Amerikai alkotmány egyik szerzője). Az Amerikai Egyesült Államok alapító atyái nagyon tisztában voltak azzal, hogy alakuló nemzetük sikerét csakis erős egységgel és kíméletlen áldozatok vállalásával fogják megvalósítani. Megértették, hogy egy nemzet Isten által megadott gondviselés nélkül sosem fog emelkedni. Ha nem érzik és nem értik elődeik áldozatait, akkor nem fogják értékelni utódaik boldogulását sem. 2010-ben itt állok az ENSZ palota előtt, Amerikában született magyar, és a világ előtt kiáltom: Ideje Trianon történelmi igazságtalanságait tisztázni! Sokan kérdezték tőlem, hogy végülis magyar vagyok-e, vagy amerikai? Számomra nagyon egyszerű a válasz. Csak akkor lehetek amerikai, ha nyíltan, tisztán és félelem nélkül magyarnak vallhatom magamat. Tehát elsősorban magyar ember vagyok, aki Amerikában született. Amerika a bevándorlók országa ahol a világ összes nemzete képviselve van, hogy maguknak és családjuknak egy szebb jövőt találjanak. Volt, aki politikai okokból vagy vallási üldözés miatt menekült. Sokan a nyomorból akartak kiszabadulni. Mások egyszerűen új világot, kalandot, vagy esetleg szerencsét kerestek. Lehet, hogy az indító okok az idejövetelre különbözőek voltak, de végül is a szabadság és az új lehetőségek eszméi kötnek össze bennünket. Emigrációs közösségünk alapjai nem veszik el tőlünk alapvető identitásunkat és ezért Amerikában mindig is magyarok maradunk. Egyesek sajnos nem tudják a magyar nemzet tragédiáját kellőképp értékelni. Nem okvetlenül magyarellenességből, hanem azért, mert egy ilyen diktátum egyszerűen érthetetlen számukra. Vannak ismerőseim, akik nem értik, hogy miért fontos egy 90 évvel ezelőtti esemény. Mondják, minek feszegetni a múltat, tekintsünk inkább a jövő felé. Nem is hibáztathatom őket, hisz nagyon kevés az a nemzet, amely ezt a fájdalmat ily módon élte át. Egy ilyen esemény inkább valamilyen regénybe illik és nem a történelem valóságába. Azonban ebben a sokrétegű emigrációban hasonló sorsú emberekkel ismerkedhettünk, akik minket megértenek és támogatnak. Ezeket a sorstestvéreket és egyúttal a világon mindenkit szeretettel fogadunk soraink közé, hogy egyetemben tisztelettel álljunk, és fájdalmas szívvel emlékezzünk a trianoni események szomorú történelmi következményeire. Amerika a lehetőségek hazája. Ezek az új lehetőségek olyan eredményeket is hoztak, amelyekre maga a magyar bevándorló sem gondolt volna, amikor hazáját otthagyva Amerikában telepedett le. Itt Amerikában a magyar diaszpóra mikrokozmoszaként szolgálunk ahol egy ‘56-os gyermeke, mint jómagam, megismerkedhetett olyan magyarokkal, akik a Kárpát-medence minden sarkából érkeztek. Legjobb barátaim közé Székelyeket, Szatmáriakat, Szabadkaiakat, Pozsonyiakat sorolhatok. Rengeteg csonka-magyarországi és külföldön született magyar barátom van! Egymástól énekelni, gondolkodni, szeretni és igen még kamaszkodni is tanultunk! Sajátságos hagyományainkkal gazdagítottuk egymás életét. Barátságunkon keresztül alkalmunk volt megismerni az elszakított magyarok szomorú sorsát. Mindez magyarságunknak köszönhető! Tehát, Amerikában lakunk, de a magyar nemzet alkotja mindenkori lelki otthonunkat. Ezért ki kell hangsúlyozzam, hogy Amerika nem az én őseim földje és nem élek egy olyan területen ahol már több mint ezer éve egységes nemzetben gondolkozhattam. Ez csak a Kárpát-medencében lenne lehetséges. Bizonyos párhuzamokat érzek köztem és minden elszakított területen élő magyar testvérem között. Céljaink és kulturális akadályaink hasonlóak, de nem ugyanazok. Amerikában mindent megteszünk, hogy magyar nemzetünk továbbra virágozzon, hogy magyarok közösen tudjanak ünnepelni, énekelni és imádkozni. A fiatal nemzedéket neveljük és igyekszünk, hogy külső befolyások ellenére is átadhassuk nekik őseink szellemét. Akadályaink olyan szempontból hasonlóak, hogy szinte mindennap az áramlat ellen kell úsznunk, mert sokkal könnyebb beolvadni, mint megmaradni. De, mégsem ugyanaz a helyzetünk. Engem nem utál senki csupán azért, mert magyar vagyok. Tőlem nem tiltják az anyanyelvem használatát. Igen, hölgyeim és uraim, magyar anyanyelvűnek tekintem magamat. Édesanyám először magyarra tanított! Tehát miért is fontos egy 90 évvel ezelőtti esemény? Csak egy pár példát említek: • Mert az Európai Parlament a mai napig nem ítéli el a Benes Dekrétumokat. • Mert az Európai Parlament a Szlovák nyelvtörvény aljasan diszkrimináló törekvéseit belpolitikai ügynek tekinti. • Mert az Európai Unión belül több létező autonóm terület ellenére érdemben nem foglalkoznak az Erdélyi magyarok autonómia törekvéseivel. • Hány nemzetközi emberjogvédő szervezet szólalt fel a Temerini fiuk példa nélküli és igazságtalan börtön ítélete ellen? Egy erdélyi magyar barátom egyszer azt mondta, hogy a szabadságot sosem fogom értékelni, mert nem tudom, hogy mit jelent anélkül élni. Hozzáfűzte, hogy könnyű egy olyan országban érvényesülni ahol nincs elnyomás. Sok év kellett ahhoz, hogy megemésszem ezeket a mondatokat. Tudniillik igaza van, és valahol még sincs igaza, mert minden magyar fájdalma minden nemzetben gondolkodó magyart érint. Célunk közös és küzdelmünk egy! A globalizáció egyik nem tervezett terméke az ébredő magyar öntudat. Újra lehetőségünk van minden magyar ember számára teljes jogú állampolgárságot (szavazati joggal) és teljes körű kulturális, politikai és egyéni autonómiát kiharcolni. Komoly feladat áll előttünk. Az egész világgal éreztetnünk kell, hogy a mi tragédiánk a világ tragédiája is! 1920 Június 4-én Versailles egyik palotájában megírtak a magyar nép következő évszázadra, esetleg többre, szóló sorsát, amely a történelmi Magyarország 70 és lakósságának 60 százalékát darabolta szét és ahol a magyarok egy harmada idegen uralom alá került. Ezennel megemlékezünk a trianoni igazságtalanságokról és gyászoljuk hősi halált elszenvedett testvéreinket. Már nem tűrjük csendben a máig tartó sorozatos gaztetteket! Trianon után családom összes tagja a csonka-hazában maradt, de minket úgy neveltek, hogy lelkünkben mindig tiszta maradjon Trianon emléke. Nagymamám könyvet, novellát szeretett volna írni, de a sors úgy hozta, hogy nem tudta álmait megvalósítani. A verseket „imádta” és halála napjáig kívülről tudott több száz verset előadni. Fiatal koromban egy gyönyörű verset hallottam tőle, amit harmadik elemista korában a trianoni békeszerződés után szavalt 1923 körül. Sajnos nagymamám nem emlékezett a vers szerzőjére. Kutattam utána, de nekem sem sikerült megtalálni. Tehát engedjék meg, hogy úgy olvassam, ahogyan tőle hallottam. Emlékezzünk: Ha a közelmúltra visszaemlékezem, elszorul a szívem, megreszket a kezem, mert nem írhatom le a magyar fájdalmát, mely bánatos lelkét oly sokszor járta át. Nem is kell mondanom, hisz mindnyájan tudjátok, mily nagy csapás érte ezt a szegény országot. Ezer éves hazánk fel lett darabolva, s a sok szegény Magyar nép mindentől megfosztva. Az Antant hatalom ezt így parancsolta, de a magyar ezen nem nyugszik meg soha. Még tűrjük a csapást, tudjátok tűrnünk kell, bosszú táplál itten minden honfi kebel. Magyar testvéreinknek ott idegen földön, bánatos szemükből ömlik a könnyözön. Fel-, felsóhajtanak, hogy már visszavágynak. Mikor lesz már vége ennek a nagy gyásznak? Panaszos szavukra őket arra kérem, bízzál csak Istenben én jó magyar népem. Volt már a magyarnak a sorsa mostoha, de az egek Ura nem hagyta el soha! Most is benne bízunk, hozzá esedezünk. Ezer éves hazánk, adja vissza nékünk! És most imádkozzunk, kezünk összetéve. Hő fohászunk szálljon fel a magas égre. Mennyei szent fölség! Aki e nemzetet oly sok csapás után többször megmentetted, nyújts feléje áldó, segítő kezedet. Töröld a belviszályt, az egyenetlenséget. Távolíts el tőle minden ellenséget. Ámen. New York, 2010. június 6. Körbl József Sándor
TRIANON 90 NEW YORK www.Trianon.us
© Vilagmagyarsag.com 2010 Minden jog fenntartva./All rights reserved. Web design and graphics by SzilagyiAkos.com e-mail: 90@Trianon.us
|